2013. március 20., szerda

A szerzőről és a könyvről




2011. őszén kezdtem írni, úgy bukott ki belőlem, mint a már nem várt, de annál nagyobb szeretettel fogadott gyermek. Különös módon alakult: mindig csak a következő fejezet történetét láttam előre.
A cím két nevét már több mint egy éve megálmodtam, de akkor még csak annyit tudtam róluk, hogy sárkányok, és eszembe sem jutott, hogy valaha is írni fogok róluk.
Én magam közgazdász vagyok, a strukturált munkát ismerem. Az elején zavart, hogy nem tudok előre egy vázlatot, tartalomjegyzéket írni a mesémhez, aztán elfogadtam a helyzetem, és attól kezdve vidáman csordogált a történet. Bármi, ami nem a mese sárkányos lelke szerint, hanem a saját meglátásom alapján próbált belekerülni, megakasztotta a történetet, és addig nem haladtam tovább vele, amíg vissza nem talált eredeti medrébe.
A történet sem regény, sem mese, sem fantasy.
Egy kiskamasz a főszereplő, aki részben még a mesevilágban él, a másrészt a mindennapok realitásában kell helytállnia, szembesülve a jelenkor minden kihívásával.
Azoknak az embereknek írtam, akik elindultak a belső úton: a felfelé haladó embernek, mert ő az, aki igazán számít. Az ő érdekében nyilatkozik meg minden tanítás.

***

Nagy a lefelé irányuló sodróerő.
Ki lehet-e teljesen küszöbölni a sötét erők relatív győzelmét? Guénon említi a ezen erők legmagasabb fokozatain álló embereket, akiket a Sátán Szentjeinek nevez a szúfi tradíció. Nincs sötét erő, amely a legmagasabb isteni létrendet kikezdhetné, de az úton haladó embert, a Homo Viatort kikezdheti. A  megvalósult ember már támadhatatlan. Az úton haladó embernek azonban lehet ártani, és ő az, aki igazán számít, de éppen a ő az, aki leginkább ki van téve a romboló erőknek.
Mit lehet tenni?
A legelső dolog: tudni arról, hogy a lényünk középpontja felé vivő úton igenis léteznek akadályok, és mikor találkozunk velük, felismerni őket. Meg tudni tenni a különbséget az egyszerű, még visszafordítható emberi gyengeség, és a rombolt tudat állapota között: kint és bent, másokban és önmagunkban - ami végső soron ugyanaz. Tudni, hogy szabad akaratunknak, döntéseinknek következményei vannak, még akkor is, ha nem látjuk át ezeket teljes egészükben a döntés pillanatában.
Mint egy harcos, kifenni a kardunkat, integrálni az elemeknek, princípiumoknak potenciális lehetőségeit, melyek által emberként megnyilvánulunk. A  föld,  víz,  tűz, levegő és éter mind a lét ősprincípiumai. A gyáva föld, a hűtlen víz, a vágyait nem uraló tűz, a tudásával másnak ártó levegő: a princípiumok sötét oldalai, de melyek, harmonikus állapotukban, szövetségesei válnak a Hősnek célja elérésében. Felismerni a segítő erőket, és nemcsak elfogadni, hanem tudni kérni is a segítségüket.
De mi a cél?
Elindulni a tudatosodás útján, megalkuvás nélkül, és végigjárni azt.
A történet mindezt meseszerűen, a szimbólumok nyelvén közli.


Szőcs Emese

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

szocs.emese@yahoo.com, szinba@gmail.com