2011. őszén
kezdtem írni, úgy bukott ki belőlem, mint a már nem várt, de annál nagyobb
szeretettel fogadott gyermek. Különös módon alakult: mindig csak a következő fejezet
történetét láttam előre.
A
cím két nevét már több mint egy éve megálmodtam, de akkor még csak annyit
tudtam róluk, hogy sárkányok, és eszembe sem jutott, hogy valaha is írni fogok
róluk.
Én magam közgazdász vagyok, a strukturált munkát ismerem. Az elején zavart, hogy nem tudok előre egy vázlatot, tartalomjegyzéket írni a mesémhez, aztán elfogadtam a helyzetem, és attól kezdve vidáman csordogált a történet. Bármi, ami nem a mese sárkányos lelke szerint, hanem a saját meglátásom alapján próbált belekerülni, megakasztotta a történetet, és addig nem haladtam tovább vele, amíg vissza nem talált eredeti medrébe.
Én magam közgazdász vagyok, a strukturált munkát ismerem. Az elején zavart, hogy nem tudok előre egy vázlatot, tartalomjegyzéket írni a mesémhez, aztán elfogadtam a helyzetem, és attól kezdve vidáman csordogált a történet. Bármi, ami nem a mese sárkányos lelke szerint, hanem a saját meglátásom alapján próbált belekerülni, megakasztotta a történetet, és addig nem haladtam tovább vele, amíg vissza nem talált eredeti medrébe.
A
történet sem regény, sem mese, sem fantasy.
Egy
kiskamasz a főszereplő, aki részben még a mesevilágban él, a másrészt a
mindennapok realitásában kell helytállnia, szembesülve a jelenkor minden
kihívásával.
Azoknak az embereknek írtam, akik elindultak a belső úton: a felfelé haladó embernek, mert ő az, aki igazán számít. Az ő érdekében nyilatkozik meg minden tanítás.
Azoknak az embereknek írtam, akik elindultak a belső úton: a felfelé haladó embernek, mert ő az, aki igazán számít. Az ő érdekében nyilatkozik meg minden tanítás.
***
Nagy a lefelé irányuló sodróerő.
Ki
lehet-e teljesen küszöbölni a sötét erők relatív győzelmét? Guénon említi a
ezen erők legmagasabb fokozatain álló embereket, akiket a Sátán Szentjeinek
nevez a szúfi tradíció. Nincs sötét erő, amely a legmagasabb isteni létrendet
kikezdhetné, de az úton haladó embert, a Homo Viatort kikezdheti. A
megvalósult ember már támadhatatlan. Az úton
haladó embernek azonban lehet ártani, és ő az, aki igazán számít, de éppen a ő
az, aki leginkább ki van téve a romboló erőknek.
Mit
lehet tenni?
A
legelső dolog: tudni arról, hogy a lényünk középpontja felé vivő úton igenis
léteznek akadályok, és mikor találkozunk velük, felismerni őket. Meg tudni
tenni a különbséget az egyszerű, még visszafordítható emberi gyengeség, és a rombolt tudat állapota között: kint és bent, másokban és önmagunkban - ami
végső soron ugyanaz. Tudni, hogy szabad akaratunknak, döntéseinknek
következményei vannak, még akkor is, ha nem látjuk át ezeket teljes egészükben
a döntés pillanatában.
Mint
egy harcos, kifenni a kardunkat, integrálni az elemeknek, princípiumoknak
potenciális lehetőségeit, melyek által emberként megnyilvánulunk. A
föld, víz, tűz, levegő és éter mind a lét ősprincípiumai. A gyáva
föld, a hűtlen víz, a vágyait nem uraló tűz, a tudásával másnak ártó levegő: a
princípiumok sötét oldalai, de melyek, harmonikus állapotukban, szövetségesei
válnak a Hősnek célja elérésében. Felismerni a segítő erőket, és nemcsak
elfogadni, hanem tudni kérni is a segítségüket.
De
mi a cél?
Elindulni
a tudatosodás útján, megalkuvás nélkül, és végigjárni azt.
A történet mindezt meseszerűen, a szimbólumok nyelvén közli.
A történet mindezt meseszerűen, a szimbólumok nyelvén közli.
Szőcs Emese
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
szocs.emese@yahoo.com, szinba@gmail.com